Cane Corso, a családbarát őrző-védő

Sokan nem csak házi kedvencként tekintenek az ember leghűségesebb barátjára, hiszen a kutyákat sok helyen őrző-védő feladatokra is előszeretettel használják. Ha valaki egy olyan kutyafajtát keresne, mely a ház őrzését maximálisan képes ellátni, kiegyensúlyozottságának és gazdájához való ragaszkodásának köszönhetően azonban a család kedvenceként is megállja a helyét, akkor egy tekintélyt parancsoló külsejű, ám mégis odaadó Cane Corso megfelelő választás lehet. Ezen Itáliából származó kutyafajta az ókori, római Molosszusból, vagyis a "Canis Pugnax"-ból lett kitenyésztve még valamikor az időszámításunk előtti első évszázad folyamán. Kiváló adottságainak köszönhetően a Római Molosszust előszeretettel alkalmazták, mint őrző-védő és mint vadászkutya. Később a római légiók is kihasználták ezen előnyös tulajdonságait és gyakran táboraik őrzésére használták őket, sőt később harci kutyaként is megjelent a Mediterráneum számos harcmezején. A Cane Corsok nevüket is innen kapták, vagyis a Corso a latin "cohors" szóból eredeztethető, ami őrt, őrzőt jelent, de Caius Marius időszámításunk előtti első század eleji hadseregreformjának köszönhetően cohorsnak nevezték a római hadsereg egyik hadszervezeti egységét is, hiszen egy légiót 10 cohors alkotott. Európában való elterjedésüket is a római légióknak, na és persze a birodalom folyamatos terjeszkedésének köszönhették. Annak ellenére, hogy a 3. században már számos római provinciában tenyésztettek Cane Corsokat és használták őket személyek és épületek őrzésére, vadászatra, de egyes területeken még pásztor kutyaként is, igazi őshazájuknak akkor is és most is Dél-Itália tekinthető. A legtisztább vérvonalú és így legértékesebb példányok még a mai napig is Dél-Olasz kennelekből kerülnek ki. Kiváló adottságainak köszönhetően mára azonban a világ szinte minden pontján tenyésztik őket, így ha szeretnénk megvásárolni egy fajtiszta Cane Corso kölyköt, akkor nem kell Olaszországig mennünk. De hogy miért is döntenénk pont egy Cane Corso mellett? 

A Cane Corsok igaz "atléta termetű" kutyák, hiszen testfelépítésük nagyon szikár és erőteljes, mozgásuk mégis könnyed. Csak olyan helyen ajánlott tartása, ahol elegendő hely áll rendelkezésére, mert hatalmas mozgásigénye van, tehát nem az a kennelben, vagy lakótelepi lakásban tartható fajta. Mivel nagyon ragaszkodik gazdájához és családjához és folyamatosan igényli ezen személyek közelségét és a törődést, ezért akármilyen kiváló őrző-védő tulajdonságokkal is rendelkezik olyan területek őrzésére nem ajánlott, ahol huzamosabb ideig hanyagolni kellene az emberi társaságot. Az idegenekkel távolságtartó, viszont hasonlóan más őrző-védő fajtákhoz kifejezetten intelligens, így ha mondjuk a barátaink gyakran járnak át hozzánk, akkor hamar meg fogja érteni, hogy ők nem jelentenek veszélyt, így gyorsan elfogadja őket is a család tagjaiként. Intelligenciája ellenére azonban kifejezetten akaratos fajta és nehezen idomítható, tehát az "ül", "fekszik" és hasonló parancsszavakkal nem sokra fogunk menni az ő esetében, sőt ha nagyon erőltetjük a dolgot, akkor könnyedén meg is makacsolhatja magát, vagyis ha kutyatenyésztésre adnánk a fejünket, akkor kezdőként nem biztos, hogy ezen fajta tenyésztésével járunk a legjobban. Azonban, ha egy őrző-védő, mégis családcentrikus kutyát szeretnénk és szép nagy kerttel is rendelkezünk, akkor egy Cane Corso-val nem nagyon lőhetünk mellé.

Kaland a magasban

A sziklamászás mint extrém sport, sőt egyesek számára életforma, már régóta igen népszerű az adrenalinhajhászok körében. Bár minden sziklamászó elsődleges szempontnak a biztonságot tartja, ennek ellenére a sziklamászás még így veszélyesnek tekinthető, hiszen sokszor a körülményeket nehéz kontrollálni és rajtunk kívülálló okok miatt is kerülhetünk olyan helyzetbe, mikor kis túlzással akár az életünk is lehet a tét. A mászás élvezete megmaradhat, de sokkal biztonságosabbá tehető, ha képesek vagyunk a körülményeket maximálisan kontroll alatt tartani. Többek között ez az egyik legnagyobb előnye a falmászásnak. Persze nem a biztonságosabb mászás iránti vágy hívta életre az első termekben épített mászófalakat, hanem az időjárás. A föld jelentős részén ugyanis a sziklamászók telente nem tudtak hódolni szenvedélyüknek a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt, így hogy ezalatt az idő alatt se jöjjenek ki a formából elkezdtek maguknak üres hangárokban, meg gyárcsarnokokban műfalakat építeni. Ami kezdetben csak a sziklamászók téli kényszergyakorló pályájának indult, igen hamar népszerű lett az amatőrök és a sport kedvelők körében. Ez annak köszönhető, hogy egy olyan extrém sportról beszélünk, mely annyira biztonságos, hogy még gyerekek is nyugodtan kipróbálhatják. 

 A falmászás népszerűségének másik oka, hogy amellett, hogy izgalmas, valójában egy tökéletes edzésforma is egyben, hiszen miközben mászunk, a karizmoktól kezdve. a hasizmon át, a farizomig valóban minden testrészünket átmozgatjuk, ráadásul még a szem-kéz koordinációnk is jelentősen javulhat. A falmászás valódi népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy mára egy teljesen különálló sportággá nőtte ki magát, melynek még világbajnokságot is rendeznek, sőt a falmázsás ma már "szakágakra" is bontható. Na jó, talán szakágaknak nevezni talán kissé túlzás őket, de tény hogy a falmázsának három jól elkülöníthető válfaja, típusa létezik. Ezek közül talán a legismertebb és sokak szerint a leglátványosabb változat a gyorsasági mászás. Ilyenkor a mászót egyetlen ponton biztosítják, mely a fal tetején található és a kötél másik végén a földön álló másik fogja. A cél természetesen, hogy a mászó minél hamarabb feljusson a fal tetejére. A másik igen népszerű változat a nehézségi mászás. Ilyenkor a mászó kötele több ponton van biztosítva és ő maga akasztja be ezen biztosító pontokba miközben felfelé mászik a falon. Értelemszerűen itt a nem a sebességen van a hangsúly, hanem pont azon hogy a mászó apránként araszoljon előre a falon minél több kiálló falszakaszon és nehéz műfogáson átküzdve magát. A falmászás harmadik típusa a boulderezés. Ez inkább a nehézségi mászáshoz hasonlít, azzal az apró különbséggel, hogy nincs biztosítókötél. Persze nem kell megijedni, mert az ilyen boulder falak mindössze néhány méter magasak ráadásul az aljukban vastag szivacsokat szoktak elhelyezni, így a boulder mászófalak kiváló gyakorló terepet jelentenek a kezdőknek és a gyerekeknek is. A falmászás tehát ma már nem csak a profi sziklamászók gyakorlóterepének számít, sőt inkább egy falmászó terem napjainkban már inkább a lelkes amatőrökkel és az izgalomra vágyó sport őrültekkel van tele.