2015. január 13., kedd

Pár szóban a sminkek történelméről

A smink ma már a nők életének szerves része: van, aki ki sem akar mozdulni otthonról make up nélkül, más pedig csak különleges alkalmakkor visel, de akkor is félve, hogy elrontotta. Most a sminkek keletkezéséről olvashattok, illetve, hogy hogyan is lett a női nem elengedhetetlen kelléke.

A test vagy arc festése szinte egyidős az emberiséggel. Már a neandervölgyi ősember is festette az arcát a dicsőség jeleként. Dicsőségnek pedig az számított, ha nagyobb állatot ejtett el. Olyankor a sámán többnyire az elejtett állat vérével kevert festékkel mintát rajzolt a férfi arcára, mellkasára. Az egyes testfestések utaltak a férfi családon belüli pozíciójára is.

Az ókori Egyiptomot tekintjük a szépségápolás első mérföldkövének, hiszen Kleopátra mellett sok más fáraó és fáraó feleség festette ki arcát általában szénnel és más állati eredetű krémekkel, porokkal. Már i.e. 3200-ból találtak a régészek Menes fáraó sírjában arra utaló jeleket, hogy nem csak a nők, de a férfiak is jobban odafigyeltek kinézetükre. Többek között szempillafestéket, rúzst, hajgöndörítő csipeszt, fésűt és szépészeti krémek tégelyeit is az egyiptomi uralkodó mellé temették. Az anatómia és a szépség furcsa elegye volt a bebalzsamozás is. A bebalzsamozott ember szerveit tartósították, agyát, szívét és más belső szerveit kivették, majd különböző erős illatú krémekkel kenték be a testet, hogy késleltesse a bomlási folyamatokat. Az orvostudomány ma is elismerően beszél az ókori Egyiptom bebalzsamozási eljárásáról.

Az ókori görög világban már egészen kifinomult szépség iránti tisztelettel találkozhatunk. A kozmetikosz görög eredetű szót vettük át mi is a kozmetikumokra, habár a görögök még többnyire rózsát, citromot, pézsmát és más természetes anyagokat használtak szépítőszerként. Az ókorban a kozmetikumok a legnagyobb virágkorukat a római császárságban élték. A magasabb rangú nők, akik anyagilag megengedhették maguknak, hogy drága szépítőszereket vegyenek, drága krétaporral kenték be az arcukat, és jó erős rúzst használtak. Ettől az arcuk teljesen más volt, mint smink nélkül.

A római minta, a sápadtság, megmaradt a kora középkorban is. Azok, akik megengedhették maguknak, hogy ne dolgozzanak a földeken, minél fehérebb púderekkel törekedtek arra, hogy társadalmi státuszukat is jelezzék arcbőrük színével. A IV. században a nemesi hölgyek még a vérüket is részben lefolyatták, hogy minél természetesebb módon hassanak sápadtnak. Azok a hölgyek, akik természetes arcszínnel rendelkeztek, a nincstelen kategóriába tartoztak.

A fehérség divatja nem sokat változott az évek folyamán. A reneszánszban már használtak pirosítót, és feketére festették a szemhéjat. A barokkban divat lett az, hogy szénnel apró szépséghibát rajzoltak az arcra. Amennyi időt a középkor embere a szépségre fordított, annyira kevéssé törődött a higiéniával. A kellemetlen testszagot nem fürdéssel, hanem drága parfümökkel orvosolták. Franciaországban nagy turbánszerű parókát hordtak, mely alatt a haj tetves, zsíros, koszos volt.

A királyi családok és nemesek drága ruhákban jártak, vagyonokat költöttek saját igényeik kielégítésére, míg az utcán a nép éhezett. Ez az állapot vezetett a francia forradalomhoz, ami gyökeres változást hozott a divatban is. A sápadtság ideje elmúlt, és helyét a természetes szépség vette át. Sőt, a viktoriánus korban a kozmetikumok a gazdagság jelképévé váltak, és egyenesen gyűlölték azokat. A természetes szépség mellett a ruhák is egyre többet megmutattak az alakból is. A XIX. században az a vélekedés terjedt el, hogy csak a kurtizánok festik magukat. Ez a nézet egészen az 1920-as évekig fennállt, amikor a kozmetikumokat már tömegével gyártották. 



Amerikában, az 1930-as években az emancipált nő ismérve volt a szépen sminkelt arc. Az arcra már testszínű púder és pirosító került. A szemhéj többnyire nem volt festve, esetleg a szemzugba került egy kis fekete tus. A száj ezzel szemben mindig élénk piros volt.

Manapság szinte évszakonként változik az aktuális divat. Nő függő, hogy kifesti-e az arcát, és ha igen milyen módon, és mennyi sminket használ. A hétköznapi smink általában az arc természetes színeihez áll minél közelebb, esetleg a felsőruházattal és szemszínnel harmonizáló szemhéjpúder kerül a szemre