Egy-egy bolt bőséges választékot kínál a különböző tészták közül, így nem meglepő, hogy sokan tanácstalanul állnak a tésztákat kínáló sor előtt azon gondolkozva melyik tésztát vegyék is meg, hogy a legfinomabb legyen az elkészített étel.
Nincs általános szabály, hogy ki milyen ételhez milyen tésztát válasszon, mégis akárcsak az olaszoknál, a magyaroknál is vannak bizonyos hagyományok, melyeket követünk az egyes ételek elkészítésében. Mint tudjuk, más milyen tészták illenek a levesekhez, és más a pörköltekhez, szószokhoz. Mégis ha az életmódunkat is figyelembe szeretnénk venni, válogathatunk a tojás nélküli, illetve a teljes kiőrlésű lisztből készült tészták közül is. Kezdjük a leves tésztákkal, méretűk kicsi legfeljebb 1 cm-s, 4 vagy 8 tojásos illetve tojás nélküli változatban kaphatóak. Színűk általában a tojások számától függ, ízűk is hasonlóan. A tojás nélküli változatok világos sárga színűek és semleges ízűek, a 8 tojásos változat erősebb sárga, és intenzívebb ízű. Általánosságban elmondható, hogy a csigatészta a tipikus csont-, húslevesbe való tészta, még a borsó, és zöldséglevesekbe az eperlevél, és más keskeny tészták valóak. A hosszú tészták is igen népszerű leves betétek. Általánosságban a családi hagyomány, hozott szokások határozzák meg, hogy a kezdő, vagy már a tapasztalt háziasszonyok milyen leves tésztát választanak. Vannak, akik ragaszkodnak a hosszú tésztához, ha húslevesről van szó, mások a csigatésztát preferálják.
Pörköltnek, illetve valamilyen tartalmasabb zsírosabb szószhoz a magyar háziasszonyok az orsó, a cofocska, vagy a szarvacska tészta közül szoktak válogatni. Illetve házi készítésű nokedlit, galuskát, esetleg tarhonyát készítenek. A szabály az volt még a népi szokásban, hogy a marhához galuskát, vagy tarhonyát ettek, a szárnyasok mellé zsemlegombócot, később valamilyen főtt tésztát, esetleg lebbencsből készült túrós csuszát. Ez a hagyomány persze az évek folyamán sokat változott, de a magyar ételek velejárója a továbbiakban is a tészta maradt.
Régen a főzni való tésztát a házi asszonyok saját kezűleg készítették több hónapra előre lisztből, tojásból, esetleg vízből, az olaszok viszont a nagy meleg miatt nem használhattak annyi tojást a szalmonella veszélye miatt, így ők durumlisztből és vízből készítették a tésztáikat, a tojás nélküli tészták többnyire most is így készülnek. A tojások száma azt határozza meg, hogy egy kilogramm liszthez hány tojást adtak, vagyis 4 vagy 8 tojás kerül ebbe a liszt mennyiségbe.
Tésztának hívták régen a különböző kelt tésztából, piskótából készült süteményeket is, de a fánk, vagy a lángos is tészta volt. Minden, amihez liszt vagy tojás, esetleg mindkettő kellett. Ilyen tésztákat általában sz. betűs napokon ettek, tehát szerdán és szombaton. Ha nem tészta volt ezeken a napokon az komoly sértés volt a ház ura felé, ezt pedig az asszonyok igyekeztek kerülni.
A tészták vásárlását a mai napig az otthonról hozott szokások határozzák meg. De természetesen általános szabály nincsen.
