Egy ülőgarnitúra kiválasztása

Ha feltenném azt a kérdést, hogy otthonunk helyiségei közül melyik a legfontosabb, akkor szerintem a legtöbben a nappalit mondanánk már csak azért is, mert valószínűleg ebben a szobában töltjük a legtöbb időt. Persze erre lehetne azt is válaszolni, hogy nem mert a legtöbb időt a hálóban töltjük, de mivel azt az időt javarészt az alvás teszi ki, ezért az érvelés helytelen. Szóval mivel lakásunk helyiségei közül a nappali bír a legfontosabb szereppel, ezért értelemszerűen ezen szoba bútoraira kell a legnagyobb hangsúlyt fektetnünk, mikor berendezzük otthonunkat. Ha pedig a nappali bútorzatáról esik szó, akkor elsőnek mindenféleképpen az ülőbútorokkal kell kezdenünk, azon belül is ülőgarnitúránkkal. Egy megfelelő ülőgarnitúrának vagy kanapénak számos szempontnak kell eleget tennie, hiszen ezen gyűlik össze család, ha mondjuk filmet néznek, a vendégek is ezen ülőalkalmatosságon kapnak helyet, de akár a vendégágy szerepét is ez fogja betölteni.

Tehát mik is ezek a szempontok, amikre nem árt oda figyelni. Kényelem és praktikum. A kényelmet gondolom egy ülőbútor esetében nem is kellene kihangsúlyoznom. Viszont a kényelem mást jelenhet a más-más testalkatú emberek számára, illetve az sem mindegy hogy kanapénkon általában csak ülni szoktunk vagy azon elnyúlva nézzük a Tv-t, hiszen akkor mindenképpen nagy, íves és párnázott karfára lesz szükségünk. Ha a család nem langalétákból áll, akkor pedig nem árt elgondolkodni, hogy a túl mély ülőfelület-e számunkra a megfelelő választás, azon ugyanis nem tudunk majd egyenes háttal ülni úgy, hogy a háttámlának dőljünk, ami hosszútávon nem tesz jót a gerincnek. a praktikum elsősorban az olyan plusz funkciókban nyilvánul meg, mint hogy az ülőgarnitúra kihúzható-e. Vendégszoba híján ugyanis a nálunk éjszakázó vendégek számára a kanapé marad a legjobb alternatíva. Ebbe az esetben az is fontos lehet, hogy az ülőgarnitúrában van-e ágyneműtartó. Talán a praktikusságnál lehet megemlíteni azt is, hogy a bútor milyen és mekkora elemekre szedhető szét, hisz nem mindegy hogy az ülőgarnitúra áthelyezését mi magunk is meg tudjuk oldani, vagy át kell hívni a haverokat, hogy segítsenek. A következő szempont a méret és elrendezés. Elrendezés alapján léteznek sarok ülőgarnitúrák, U alakú ülőgarnitúrák és a hagyományos 3-2-1-es valamint 3-1-1–es megoldások. Hogy melyik mellett döntünk azt úgyis otthonunk paraméterei határozzák majd meg. Azt azért nem árt szem előtt tartani, hogy egy sarok vagy U alakú ülőgarnitúrán sem férnek el többen, még ha nagyobbnak is néz ki, mint egy 3-2-1-es variáción, hiszen egy sarokülő sarok részébe beültetni valakit, úgy hogy ott kényelmesen érezze magát, fizikai képtelenség.

Az U alakúak és sarokülők azért lehetnek praktikusak, mert méretükből és formájukból adódóan kényelmesebben lehet rajtuk henyélni, mint egy sima kanapén. Ha méretekkel megvagyunk jöhet a szín és stílus. Itt a cél a harmónia, vagyis hogy ülőbútorunk mind stílusával, mind színével illeszkedjen a miliőbe. Ha van például egy jellegzetes minta a tapétán vagy a függönyön, ami szinte uralja a szobát, akkor mintás bútorszövetben csak akkor gondolkodjunk, ha találunk a domináns mintához hasonlót, egyébként maradjunk az egyszínű felületeknél. Ha a szobát valamilyen szín már uralja, de nem akarjuk, hogy az ülőgarnitúránk is olyan színű legyen, akkor próbáljunk komplementer színeket alkalmazni, vagyis egymás kiegészítő színpárjait. Ha stílust és színvilágot sikerült összhangba hozni a szobával, akkor már csak azt kiválasztanunk, hogy ülőbútorunk milyen anyaggal legyen burkolva. Macskásoknak kiváló megoldás lehet mondjuk a mikroplüss, hiszen az állat nem tudja majd beakasztani a körmét. Ahol pedig kicsi gyerekek vannak és gyakran ömlenek különböző folyadékok az ülőgarnitúrára, ott valamilyen víztaszító szövet lehet a megfelelő választás.

Hol a szerelem?

A zsúfolt és időhiányos való világunkban egyre kevesebb lehetőségünk van az ismerkedésre. Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy közösségi életet is tud élni a munkahelyén, netalántán ismerkedni, és a mai fiatalok által előnyben részesített szórakozóhelyeken többnyire nem a hosszú és tartalmas kapcsolatot keressük… Az igény egyre nő a kézzelfogható, személyes, tartalmas kapcsolatokra, viszont az eddigi klasszikus ismerkedési formák kezdenek kiszorulni az életvitelünkből és asszimilálódni a mai modern felfogáshoz, és a modern emberek szokásaihoz, időtervéhez. Életterünk egyre inkább beszűkül és koncentrálódik az internet világára, és egyben lehetőség szintjén kitágul, a világháló adta széles választéknak köszönhetően. Egyre inkább virtuális szinten próbáljuk meg élni az életünket, intézni az ügyeinket, a bevásárlást, feladni a csekket, munkát és párt keresni…

Ha online társkeresésre adnánk a fejünket, számos portál között válogathatunk. Vannak ingyenes, és vannak fizetős oldalak, amivel nyilván egy bizonyos réteget hivatottak kiszűrni a lap üzemeltetői. Koncentrálódhatnak komoly kapcsolatra és egyéjszakás kalandokra vágyók igényei szerint. A keresés megkönnyítése érdekében miután regisztráltunk, létrehoztunk magunknak egy profilt a kínálati lista alapján általunk szimpatikusnak vélt oldalon, kedvünk szerint állíthatjuk be az ideálisnak vélt paramétereket a megálmodott szeretőről, jövőbeni kedvesről, férjről/feleségről külső és belső jellemvonásokat megadva, esetleg lakcím, életkor, nemi identitás, szexuális szokások megadásával kiegészítve azt. Szórakoztató, és lényegretörő elfoglaltság. Viszonylag rövid idő alatt végignézhetjük a palettát, flörtölhetünk és bókokat gyűjthetünk be, anélkül, hogy fel kéne állnunk és a sokak számára nehéznek tartott elutasítással szemtől szembe találkoznánk esetleg egy rosszul sikerült találkakor, és mi is könnyű szívvel lapozhatunk túl a velünk ismerkedni vágyókon, ha épp nem kölcsönös a szimpátia. Az igazán komoly érdeklődőknek, miután átverekedték magukat a szigorú rostán, további lehetőségeket adhatunk az ismerkedés kevésbé felszínes folytatásához…

Sokan bizalmatlanok a szerelem beteljesedésének ilyen módjával szemben, sőt sokan el is ítélik, és számos esetben joggal. A név- és arctalanság tömérdek nem oda illőt is felbátorít, akik kihasználják a tiszta szándékkal regisztráltakat, és emiatt óvatosnak kell, maradjunk, de az egészséges körültekintés mellet bátran nyíljunk meg a világ felé. Kockázat mindig is lesz, de enélkül nincs is valós eredmény, és siker sem. Adjunk esélyt magunknak, és annak az egyelőre inkognitóban levő másiknak, aki szintén a magány kelepcéjében várja, hogy megismerhessen minket!

Függönykérdés

A függönyök kiválasztása igen stílus-meghatározó lehet lakásunk designvilágát illetően. A fali dekortextilek, függönyök, szőnyegek mind nagy felületen érvényesülnek, így hatásuk is nagymértékben hat majd a környezetükre. Az ablakok méretét is megváltoztathatja optikailag, mely a karnis elhelyezésével, a függöny hosszával, redőzés mértékével - mely a függöny fonákjának felső részére vart szegőszalagon múlik, milyen alakú és mértékű lesz - van összefüggésben.

Vásárlás előtt mindenképpen legyünk céltudatosak az anyagokat, árnyalatokat illetően, hiszen zavarba ejtően sok minta és összetétel között válogathatunk ma már! Az utcafrontra néző északi, vagy napsütötte oldalakra érdemes sötétítőfüggönyökben gondolkodni, ami rendelkezik némi hőszigetelő tulajdonsággal is. Ilyenek lehetnek a taft, zsenília, double, brokat, szatén, blackout, düftin, bársony, e-shield voile. A fényáteresztő függönyök megóvhatnak minket a nap 24 órájában a kíváncsi szemektől és mindamellett esztétikus hozzájárulói lehetnek a jó közérzetnek. Ilyenek lehetnek a jacquard, organza, volie, sablé, batist anyagok, vagy a csipke, mely egy klasszikus környezetbe helyezve adja ki valódi szépségét.  A radiátorokat meglétét se hagyjuk figyelmen kívül, hiszen hiába a hosszú leomló textilek magával ragadó bája, ha a meleget kirekesztjük vele a hideg téli estéken.

Ahhoz, hogy egy keretet adjon, kiemelje a szoba stílusvilágát, fontos, hogy a mintákkal óvatosan bánjuk, ha nem akarunk egy eklektikus káoszba csöppenni. Kis szobáknak kis mintázatú, nagy szobáknak nagyobb mintázatot adjunk! A cifra díszítésű helyiséget lecsitíthatjuk egyszínű dekorfüggönyökkel.

Mennyi anyagot érdemes vennünk?

A szükséges szövetmennyiség az anyag hosszából, a redőzésre szánt felső és visszahajtandó alsó rész hosszából adódik össze. Spórolnunk nem érdemes, ha csak nem a funkciót tartjuk fontosabbnak a kinézetnél. Egy függöny annál szebb, minél dúsabb. A könnyedebb áttetsző anyagokra hagyjunk rá 15-20 cm-nyi távolságot, mintás kelme esetében egy motívumnyi távot. Érdeklődjünk, hogy a szövetet megfelelően beavatták-e. Minden szegésre és varrásra hagyjunk rá 4 cm-t! A függönybéléssel abban az esetben érdemes számolnunk, ha nem akarjuk, hogy az anyagot közvetlen napfénynek tegyük ki. Ez lehet flanel, de lehet vékony flíz is. Ha fokozni kívánjuk a látványt, tehetünk tüllt, rakást, fodrot, rojtot a bélés aljára.

Mit tegyünk megunt függönyeinkkel, ha nincs elég anyagi hátterünk egy teljes cserére?

Csupán egy csipetnyi kézügyességre van szükségünk hozzá. Függönyrojtot, Fonalrátétet sormintában alkalmazhatunk, gyöngyöket, hímzéseket, díszgombokat elszórtan tehetünk rá, esetleg selyemszalag felhasználása mindenképp élénkítő hatással lesz elavult textilünkre!

Lehetőleg, ha nem vagyunk professzionális varrónők, a díszítő motívumok felvarrásán kívül bízzuk a munka oroszlánrészét egy hozzáértő kézre.

Hogyan is működik egy klíma?

A klíma berendezések egy nem túl bonyolult, alapvető fizika jelenségre építenek, mégpedig arra, hogy a folyadékok párolgásuk közben hőt vonnak el környezetüktől, vagyis lehűtik azt. Ezt a folyamatot már az ókorban is ismerték, a különbség csupán annyi hogy akkor még nem tudták megoldani a folyadék keringetését, vagyis az elpárolgott folyadék tulajdonképpen elveszett. A modern klímák esetében azonban a lényeg pont a körfolyamaton, vagyis a keringető rendszeren van. Az elpárolgott folyadék nem veszik el, hiszen a rendszer kondenzálja a párát és így képesek vagyunk újból felhasználni. Az azonban korántsem mindegy, hogy milyen folyadékot keringetünk a berendezésben. A hűtőközeg, vagyis a fluidium, forráspontja normál esetben, vagyis normál nyomás mellett -30 C fok lenne, de mivel a klíma berendezésben túlnyomás uralkodik ezért amíg be nem kapcsoljuk azt, addig nem kezd el párologni ez a folyadék. Amikor azonban bekapcsoljuk a berendezést, akkor az elpárologtatóban (a beltéri egység, melyben a párolgás megy végbe) a nyomás el kezd csökkenni, míg a kondenzátorban (ahol az elpárolgott folyadék lecsapódik) a nyomás tovább nő. A két egység, vagyis az elpárologtató és a kondenzátor, között egy fojtás található, aminek a célja hogy a két részt, melyben merően más nyomás uralkodik, elválassza egymástól.

A fojtáson keresztül jut át apránként a folyadék az alacsonyabb nyomású elpárologtatóba, ahol az a nyomás miatt elforr és miközben folyadék halmazállapotúból gőz halmazállapotúvá válik, hőt von el a környezetétől. Innen a gőzt a kompresszor átszívja azt a kondenzátorba, ahol a magad nyomásnak és hűtésnek köszönhetően a gőz lecsapódik és tulajdonképpen a folyamat újból kezdődik. A berendezésben nem csak a hűtőközeget kell keringetni, hanem a felmelegedett és lehűtött levegőt is el kell juttatni a megfelelő helyre, melyet ventilátorokkal oldanak meg. Mivel a folyamat során nem csak kellemes hűvös, hanem meleg levegő is keletkezik (ezt juttatja ki a szabadba a kültéri egység), ezért ha folyamatot megfordítjuk, akkor azzal akár fűthetjük is télen a helyiséget. Persze az ilyen rendszereknek is megvannak a maga korlátai és ha a hőmérséklet odakint -15 C fok alá csökken, akkor egy klíma már nem képes a szoba fűtését ellátni. A lényege tulajdonképpen minden klíma berendezésnek ez, vagyis ilyen módon hűtik le otthonunkat, a különböző típusokban és fajtákban csak a rendszer felépítésében és az üzemelés módjában van különbség, mert mondjuk egy mobil klíma esetében ugye nincs kültéri egység, míg egy multi split klímánál pedig több beltéri egység is helyet kap.

Méhészkedés az ókorban

Az egyszerű házi méh (latinul Apis mellifera) 30-8 millió évvel ezelőtt alakult ki. Barlangban lakó őseink már tudták, hogy a méhek kaptára igen finom táplálékot rejt számukra. Spanyolországi barlangrajzok alátámasztják, hogy elődeink már 16.000 évvel ezelőtt is előszeretettel fosztogatták méhek otthonait. Mikor 9 ezer évvel ezelőtt őseink először letelepedtek méhez az első állatok között voltak, miket elkezdtek háziasítani. Ekkor persze még nem készítettek nekik igai kasokat, csak a település környékén lévő kidőlt fatörzsekbe vájtak olyan mesterséges odvakat, melyekbe a méhek beleköltözhettek. Később a Közel-Keleten és Egyiptomban már megjelent a vesszőből font kasok készítése is.

Az, hogy a méz már az ókori civilizációk életében is ekkora szerepet töltött be, annak köszönhető hogy már ekkor ismeretesek voltak jótékony egészségügyi hatásai. Orvosságkánt már az Asszírok is gyakran alkalmazták, sőt a méhkasokat a támadó ellenség sorai közé hajítva hadászati célokra is használták ezen szorgos állatokat. Egyiptomi sírkamrákból számos mézes edény, illetve mézes sütemény, vagyis azok maradványai kerültek elő, ami jól példázza, hogy milyen fontos szakrális szerepet töltött be társadalmukban. A méhészet történetében a következő lépcsőfokot a görögök jelentették. Ők úgy vélték, hogy a méz az istenek adománya, akik minden éjjel csodásan finom nektárt öntöztek a rétek virágaira, melyet aztán a méhek összegyűjtöttek. A mézet a duzzanatok és sebek gyógyítására, valamint lázcsillapítóként is alkalmazták. Az egyik legenda szerint egy Démokritosz nevű görög férfi 109 éves kort élt meg, ami állítólag csak annak köszönhetett, hogy minden nap fogyasztott mézet. A méz a görögöknél is erős vallási szereppel bírt, gyakran áldozatkén ajánlották az isteneknek. Ők már viszonylag fejlett ismeretekkel bírtak a méhcsaládok hierarchiáját tekintve és tisztában voltak vele, hogy a család élén a királynő áll és hogy egyedül a herék képesek párosodni vele.A méhészkedés tudománya később a rómaiknak köszönhetően sokkal nagyobb területen tudott elterjedni.

A birodalomban bevett szokássá vált, hogy a tehetősebbek mikor egy nagyobb lakomát rendeztek, akkor külön egy asztal csak a mézből készült finomságoknak volt fenntartva. Persze a méz és a méhészkedés az ókorban nem csak a nyugati féltekén bírt ekkora jelentőséggel. Mivel azonban a világ más-más részein különböző méh fajok voltak őshonosak, ezért a méhészkedés fejlődésének iránya is más irányba haladt. Az Indiában őshonos méhek például nem a fák odvaiba, hanem a szabadban építették lépjeiket, így ezeken a területeken soha nem terjedt el a kaptáras méhészkedés. A hinduk társadalmi hierarchiájában például egy külön kasztot alkottak a mézkereskedők és csak nekik volt megengedve, hogy ezen édes nedűvel kereskedjenek. Sőt Indiában már a Krisztus előtti évszázadokban is bevett adónemenek számított a mézadó. Annak ellenére, hogy évezredeken keresztül mennyire fontos volt a méz a különböző kultúrákban mára mégis mintha kicsit megfeledkeztünk volna róla róla. Pedig ez az aranysárga nektár még mindig a legfinomabb és legegészségesebb természetes édesítőszer.

Fogászat a kezdetek kezdetén

A legtöbb orvosi eljárásról és orvosi szakágról hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy azok a mai, modern világ szülöttei pedig a gyógyítás különböző területein már eleink is igen komoly tapasztalatokra tettek szert. Például, ha azt mondom, hogy a fogászat, bár kezdetleges formában, de már az ókorban is létezett, akkor sokan kételkedve húzzák össze a szemöldöküket. Pedig gondoljunk csak az emberek már évezredekkel ezelőtt is küzdöttek fogproblémákkal, melyre már akkor is próbáltak valamilyen megoldást találni. A gondot, már akkoriban is főleg az ételek okozták. Az ókorban a gabona megőrlésének technikája például még igen kezdetleges volt és a lisztbe, ezáltal a kisütött kenyérbe is rengeteg apró kőtörmelék került a gabona őrlő kövekről, melyek szép apránként lekoptatták a fogak zománcát. E mellé még társult a nem megfelelő szájápolás is, melynek köszönhetően a fogszuvasodás már az akkori emberek életét is megkeserítette.

Eleinte a fogászati kezelések csak a szájbetegségekből eredő fájdalmak kezelésére korlátozódtak. Fogpótlásokat ugyan már végeztek az ókori Egyiptomban is, de nem élőkön, hanem a fáraók múmiáinak fogsorát állították helyre, nehogy az uralkodónak foghiányosan kelljen kezdenie túlvilági életét. Kezdetleges fogtömésekkel is próbálkoztak, melyek különböző misztikus gyógyító hatalommal felruházott növények őrleményéből és gyantájából készültek, ám mivel ezek csak simán betömködték a lyukakba, anélkül hogy a szuvas részeket eltávolították volna, ezért nem voltak túl tartósak. A fogászat történetében a következő lépcsőfokot az ókori görögök módszerei jelentették. Náluk a fogpótlások alkalmazása bevett szokás volt és nem a holtak, hanem az élők fogsorát próbálták ilyen módon helyreállítani. Ezen módszernek a holtakhoz csupán annyi köze van, hogy bizonyos feljegyzések szerint arra is volt példa, hogy elhunyt személyek egészséges fogait távolították el és azokat megcsiszolás után ültették be a foghiányos páciens szájába. Mondjuk a beültetés talán erős kifejezés, hiszen a pót fogakat egy vékony dróttal rögzítették a szomszédos egészséges fogakhoz. Holtak fogával pótolni az élőkét azonban nem volt gyakori eset a "műfogak" ugyanis elsősorban állati csontokból vagy nemesfémekből készültek. Az ilyen módszerekhez is csak végső esetben nyúltak és beteg fogakat is már csak akkor távolították el, mikor azokat kézzel is ki lehetett húzni. Ehelyett inkább a fogak megmentésére és gyógyítására koncentráltak. A görögök tömései már valamivel hatékonyabbnak bizonyultak, mint egyiptomi elődeiké, mert a szuvas részeket már kiégették, mielőtt a növényekből és gyantából álló töméseket behelyezték a lukas fogakban.

A rómaiak sokat tanultak a görögök már nem babonákra, hanem megfigyelésekre épülő fogorvoslásából, így náluk jelentek meg az első fogorvosok is. Ezen doktorok orvosi eszköztára is szépen fejlődésnek indult az évszázadok alatt és megjelentek az első fúrók és maiakra már nagyon hasonlító fogók. A fájdalom csillapításában is igen jelentőset fejlődtek, hála a közel-kelet felől érkező egzotikus szállítmányoknak és az ópiumnak. Azonban az ókorban őseink által elért fogászati eredmények a feledés homályába vesztek a sötét középkor beköszöntével és évszázadokat kellet várni, hogy ezek az eljárások újra megjelenjenek az európai orvoslásban.