Fogászat a kezdetek kezdetén

A legtöbb orvosi eljárásról és orvosi szakágról hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy azok a mai, modern világ szülöttei pedig a gyógyítás különböző területein már eleink is igen komoly tapasztalatokra tettek szert. Például, ha azt mondom, hogy a fogászat, bár kezdetleges formában, de már az ókorban is létezett, akkor sokan kételkedve húzzák össze a szemöldöküket. Pedig gondoljunk csak az emberek már évezredekkel ezelőtt is küzdöttek fogproblémákkal, melyre már akkor is próbáltak valamilyen megoldást találni. A gondot, már akkoriban is főleg az ételek okozták. Az ókorban a gabona megőrlésének technikája például még igen kezdetleges volt és a lisztbe, ezáltal a kisütött kenyérbe is rengeteg apró kőtörmelék került a gabona őrlő kövekről, melyek szép apránként lekoptatták a fogak zománcát. E mellé még társult a nem megfelelő szájápolás is, melynek köszönhetően a fogszuvasodás már az akkori emberek életét is megkeserítette.

Eleinte a fogászati kezelések csak a szájbetegségekből eredő fájdalmak kezelésére korlátozódtak. Fogpótlásokat ugyan már végeztek az ókori Egyiptomban is, de nem élőkön, hanem a fáraók múmiáinak fogsorát állították helyre, nehogy az uralkodónak foghiányosan kelljen kezdenie túlvilági életét. Kezdetleges fogtömésekkel is próbálkoztak, melyek különböző misztikus gyógyító hatalommal felruházott növények őrleményéből és gyantájából készültek, ám mivel ezek csak simán betömködték a lyukakba, anélkül hogy a szuvas részeket eltávolították volna, ezért nem voltak túl tartósak. A fogászat történetében a következő lépcsőfokot az ókori görögök módszerei jelentették. Náluk a fogpótlások alkalmazása bevett szokás volt és nem a holtak, hanem az élők fogsorát próbálták ilyen módon helyreállítani. Ezen módszernek a holtakhoz csupán annyi köze van, hogy bizonyos feljegyzések szerint arra is volt példa, hogy elhunyt személyek egészséges fogait távolították el és azokat megcsiszolás után ültették be a foghiányos páciens szájába. Mondjuk a beültetés talán erős kifejezés, hiszen a pót fogakat egy vékony dróttal rögzítették a szomszédos egészséges fogakhoz. Holtak fogával pótolni az élőkét azonban nem volt gyakori eset a "műfogak" ugyanis elsősorban állati csontokból vagy nemesfémekből készültek. Az ilyen módszerekhez is csak végső esetben nyúltak és beteg fogakat is már csak akkor távolították el, mikor azokat kézzel is ki lehetett húzni. Ehelyett inkább a fogak megmentésére és gyógyítására koncentráltak. A görögök tömései már valamivel hatékonyabbnak bizonyultak, mint egyiptomi elődeiké, mert a szuvas részeket már kiégették, mielőtt a növényekből és gyantából álló töméseket behelyezték a lukas fogakban.

A rómaiak sokat tanultak a görögök már nem babonákra, hanem megfigyelésekre épülő fogorvoslásából, így náluk jelentek meg az első fogorvosok is. Ezen doktorok orvosi eszköztára is szépen fejlődésnek indult az évszázadok alatt és megjelentek az első fúrók és maiakra már nagyon hasonlító fogók. A fájdalom csillapításában is igen jelentőset fejlődtek, hála a közel-kelet felől érkező egzotikus szállítmányoknak és az ópiumnak. Azonban az ókorban őseink által elért fogászati eredmények a feledés homályába vesztek a sötét középkor beköszöntével és évszázadokat kellet várni, hogy ezek az eljárások újra megjelenjenek az európai orvoslásban.