Munka-csapat vagy csapatmunka?

Napjaink jelentős részét alvással, pihenéssel, otthoni és munkahelyi feladataink megoldásával töltjük el. Ahhoz, hogy boldog, és sikeres életünk legyen, mind a négy jelenlévő tényezőnek személyiségünkhöz kell illeszkednie. De mi van akkor, ha éppen az adott körülményeket nem tudjuk közvetlenül befolyásolni? Mint például, ahogy kedvesünk családját, úgy a munkahelyi körülményeket, kollégákat, munkamorált sem mi választjuk meg. Ezek a felmerült lényegi elemek többnyire az elvállalt munka végzése közben merülnek fel. Ilyenkor két választásunk van, vagy munkahelyet váltunk, vagy maradunk és próbálunk asszimilálódni a környezethez. Az asszimiláció a túlélés egyik alapköve. Ezáltal jutottunk el emberként az evolúciós ranglétra csúcsára, így változtattuk meg a környezeti adottságokhoz mérten bőrszínünket, így tudunk a társadalomban létezni – mind nemzetiségi, mind család szinten -. Létünk megkönnyítése érdekében szocializálódunk, mint társas lények. Ezzel a társadalmi szintű formálódással elégítjük ki a „valahova tartozás” érzését, mely minden embernek hol tudatos, hol tudatalatti lételeme. Munkahelyünkön is igyekszünk felvenni az adott hely ritmusát, szokásokat kialakítani a beilleszkedés megkönnyítése érdekében, segíteni saját munkánkat mások munkájának segítésével, kapcsolatokat kialakítani, annak reményében, hogy a későbbiekben bensőségesebb viszonyokká is alakulhatnak. A csapatépítő tréningek ezen törekvéseinket hivatottak segíteni, az asszimiláció folyamatainak időtartalmát lerövidíteni, az egyéni és csapat működési mechanizmusán javítani, és közelebb hozni egymással a közös célért munkálkodó egyéneket. Az ember azért olyan sokszínű, azért rendelkezik hiányosságokkal és erősségekkel, hogy ezeket felismerve, annak érdekében alakítson ki kapcsolatokat, hogy a hiányosságait kitöltse, erősségeit felhasználhassa a másik hiányosságának pótlására. Az élethez hozzá tartozó ilyesfajta igény kielégítése köré épülnek munkahelyi, párkapcsolati és baráti kapcsolataink. Ijesztően érdekszagú ez a tény, de ez a teljességre való törekvés köti össze a világ közösségét - és ugyanakkor szakítja is el egymástól -. A tréningek segítségével megtanuljuk saját kiaknázatlan lehetőségeinket felhasználni, magabiztosságunkat erősíteni, és azt is, hogyan kell kommunikációnkon javítani, úgy, hogy a megszerzett tudást a magán- és munkahelyi életünkben is kamatoztathassuk. A változást főként társas kapcsolatainkon fogjuk észrevenni, de ezáltal a problémamegoldó-készségünk és pozitív irányba fog változni. Megtanulunk csapatjátékosként élni elsősorban a munkahelyi (és családi) életünket, saját képességeinket felajánlani a köz javára, úgy, hogy mi is hasznot meríthetünk mások tudásának, szakértelmének segítségével. És a végbemenő látványos és eredményekben gazdag belső folyamatok megtapasztalása mellett egy oldottabb, kellemesebb munkahelyi légkörben tölthetjük életünk jelentős hányadát.

Baba-várás

Egy várandós anyuka életének fontos szakaszához érkezik, amikor is 9 hónap áll rendelkezésére ahhoz, hogy testileg és lelkileg is felkészüljön az anyai posztra, valamint felkészítse környezetét a család bővülésére. Manapság az egyre több kemikáliával érintkező, negatív környezeti hatásoknak kitett, stresszes életet folytató nőknek egyre kevesebb a százalékos esélye arra, hogy teherbe essenek, illetve hogy egészséges kisbabát hozzanak a világra. Az idő is a mai modern nő ellenségévé vált a családalapítás terén. Ma már az egykor huszonegy-két éves korosztállyal szemben, a mai hasonló korúak teljesen más célokat tűznek ki maguk elé. Régen a család szerepe nagyobb hangsúlyt kapott az ember életében, fontosabb volt a kapcsolattartás a rokonokkal, valamint a családalapítás mielőbbi megvalósulása, a név továbbvitele és maga a házasság intézménye is. Ma inkább a karrierépítés, az önmegvalósítás, az elköteleződés mellőzése jellemzi a huszonéves korosztályt, akik nem hogy a gyermekvállalást, de még a házasságot is minél későbbi dátumra tűzik ki maguknak, ha egyáltalán kitűzik. Az emberek életszakaszainak sztenderd fontossági sorrendje kezd átrendeződni, és újabbakkal bővülni.

Mégis, ha kellően érettnek érezzük magunkat egy gyermek felelősségvállalását illetően, és mind anyagi, mind értelmi, egészségügyi és párkapcsolati szinten is felvállalhatónak érezzük egy gyermek jövetelét, akkor boldog jövőbetekintéssel láthatunk neki a baba-projectnek. A pozitív jelzésű terhességi teszt orvosilag alátámasztott hitelességét követően, elkezdhetjük kialakítani a kisbaba életterét – festhetjük a szobát, biztonságossá tehetjük, fertőtleníthetjük és feltölthetjük megannyi kellékkel, játékkal, tisztálkodási szerrel, ruhával, és elkezdhetjük megvásárolni a baba méreteire szabott kiegészítőket, ülőalkalmatosságokat, fürdetőt, pelenkázót-. Róhatjuk a bababoltokat, vehetjük a gyermeknevelés témakörében íródott megannyi könyvet, vagy olvashatunk az ezzel kapcsolatos blogokat. Ha gyermekünknek mindent meg szeretnénk adni, hogy semmiben sem szenvedjen hiányt, igen szép összegeket hagyhatunk ott egy-egy vásárlási körút során, pláne ha nem előre eltervezett listával indulunk útnak. Sok dolog feleslegesnek is tűnhet, amit a boltok kínálnak, ezért szorítkozzunk azokra a dolgokra, amik feltétlenül szükségesek újonnan beszerezve. A ruhák fogyóeszköznek számítanak, ezért csak pár fontosabb darabot válasszunk ki a butikban, a többit próbáljuk meg beszerezni más forrásból, esetleg megkímélt állapotban használtan –mely szabály nem csak a ruhákra alkalmazható-. Ha az első babát várjuk, saját lelkünk megnyugtatásaképp, és biztonságérzetünk megléte érdekében a saját édesanyánk segítségét és jelenlétét vesszük a legszívesebben a születés utáni első hónapokban, de még a felkészülési időszak alatt is. Őt visszük el vásárolni, tőle fogadjuk el a tanácsot. Elvégre saját magunk vagyunk az élő reklám arra, hogy édesanyánk sikeresen fel tudott nevelni egy csecsemőt, ezért hallgassunk rá, és vegyük szívesen segítségét, hogy azt a tudást, amivel megajándékozott bennünket, továbbörökíthessük a következő nemzedéknek.