A tészták magas szénhidráttartalmuknak köszönhetően az elmúlt években tévesen a kóros elhízást okozó ételek közé lettek besorolva. Hogy a tésztafélék ilyen megítélése miért óriási tévhit? Gondoljunk csak bele, hogy tésztaételeket évezredek óta fogyasztanak a világ szinte minden pontján a kóros elhízás mégis csak modern világunk szülötte. Valójában az elhízásért nem ételeinket, vagy táplálkozási szokásainkat kell okolni, hanem modern életvitelünket, mely sokunknál a rendszeres testmozgás majdhogynem tejes hiányát jelenti. Modern világunkban egyre többen vannak azok, akik valamilyen szellemi munkát végeznek és napjaik nagy részét egy írósasztal mögött töltik. A fárasztó munkanap után sokaknak pedig, vagy idejük, vagy energiájuk nincs arra, hogy rendszeresen edzőtermeket látogassanak, eljárjanak futni, biciklizni, vagy bármilyen rendszeres testmozgást végezzenek. Mint már egy korábbi cikkben szó esett róla a szénhidrát kiváló energiaforrás, mely a szervezet számára nélkülözhetetlen. Nem azzal van a probléma, ha ezt az energia mennyiséget bejuttatjuk szervezetünkbe, hanem azzal, ha nem használjuk föl, hiszen így tud az elraktározódni és zsírként lerakódni. De mennyi tésztát ehet az, aki nem sportol rendszeresen?
A lényeg, hogy a szénhidrátok biztosította kalóriákat elégessük. Sok dietetikus egyetért abban, hogy a tésztaétek fogyasztását még egy diéta során sem szabad megvonnunk magunktól, csak ha lehet akkor próbálunk meg tésztát reggelire, vagy ebédre fogyasztani. Persze ez nem azt jeleni, hogy ne vacsorázhatnánk egy ínycsiklandó bolognai spagettit, csupán lefekvés előtt 2-3 órával már ne vigyünk be szervezetünkbe plusz kalóriákat, hiszen szervezetünk azt már nem tudja elégetni. Mint tudjuk alvás közben anyagcserénk lelassul, így a szervezetünkben lévő tápanyagokból is több képes ezen idő alatt leraktározódni, amit ha nem mozgunk le, akkor megjelenhetnek az „úszógumik”. Lehet, hogy közhelyes, de mondás szerint „Reggeliz, mint egy király, ebédelj, mint egy polgár és vacsoráz, mint egy koldus”. Ha pedig már a közmondásoknál tartunk, akkor nem árt megemlíteni egy ősi, indiai mondást, mely szerint ebédre maximum annyi ételt fogyasszunk, mely elfér két tenyerünkben. Indiánál maradva, az is ismert tény, hogy a szubkontinensen szokás, hogy a tányéron hagynak egy kis maradékot. Sokan úgy vélik, hogy ez a szokás a szakács munkája iránti megbecsülést szimbolizálja és azért hagynak a tányéron ételt, hogy ezzel fejezzék ki, mennyire ízlett nekik a koszt. A valóság azonban az, hogy az indiaiak sokkal tudatosabban táplálkoznak, mint a világ a nyugati felén, hiszen pontosan tudják, hogy addig kell enni, amíg azt érezzük, hogy most már tele vagyunk. Ha tehát nem mozgunk rendszeresen, akkor tésztaételeket inkább ebédre fogyasszunk. Az így bevitt szénhidrát ráadásul fedezi a délután folyamán szükséges szellemi és fizikai tevékenységünkhöz szükséges energiamennyiséget. És azt, hogy milyen típusú száraztészta mellet döntünk, ne a kalóriák határozzák meg. Az igaz, hogy a durumlisztből készült tészták kalóriatartalma alacsonyabb, de 10 dkg tojásból és lágybúzából készült száraztészta csak nagyjából 20 kalóriával tartalmaz többet, mint ugyanennyi durumtészta. Persze a tojásos és a durumtésztának is megvannak a saját előnyei. A tojásos tészták, melyek lágybúzából készülnek rengeteg ásványi anyagot, valamint a tojásnak köszönhetően fehérjét is tartalmaznak. Emellett magas az A, E és D vitamin tartalmuk is. A durumtészták pedig a magas B vitamin tartalommal rendelkeznek, mely szervezetünk számára szintén elengedhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése