A sziklamászás mint extrém sport, sőt egyesek számára életforma, már régóta igen népszerű az adrenalinhajhászok körében. Bár minden sziklamászó elsődleges szempontnak a biztonságot tartja, ennek ellenére a sziklamászás még így veszélyesnek tekinthető, hiszen sokszor a körülményeket nehéz kontrollálni és rajtunk kívülálló okok miatt is kerülhetünk olyan helyzetbe, mikor kis túlzással akár az életünk is lehet a tét. A mászás élvezete megmaradhat, de sokkal biztonságosabbá tehető, ha képesek vagyunk a körülményeket maximálisan kontroll alatt tartani. Többek között ez az egyik legnagyobb előnye a falmászásnak. Persze nem a biztonságosabb mászás iránti vágy hívta életre az első termekben épített mászófalakat, hanem az időjárás. A föld jelentős részén ugyanis a sziklamászók telente nem tudtak hódolni szenvedélyüknek a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt, így hogy ezalatt az idő alatt se jöjjenek ki a formából elkezdtek maguknak üres hangárokban, meg gyárcsarnokokban műfalakat építeni. Ami kezdetben csak a sziklamászók téli kényszergyakorló pályájának indult, igen hamar népszerű lett az amatőrök és a sport kedvelők körében. Ez annak köszönhető, hogy egy olyan extrém sportról beszélünk, mely annyira biztonságos, hogy még gyerekek is nyugodtan kipróbálhatják.
A falmászás népszerűségének másik oka, hogy amellett, hogy izgalmas, valójában egy tökéletes edzésforma is egyben, hiszen miközben mászunk, a karizmoktól kezdve. a hasizmon át, a farizomig valóban minden testrészünket átmozgatjuk, ráadásul még a szem-kéz koordinációnk is jelentősen javulhat. A falmászás valódi népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy mára egy teljesen különálló sportággá nőtte ki magát, melynek még világbajnokságot is rendeznek, sőt a falmázsás ma már "szakágakra" is bontható. Na jó, talán szakágaknak nevezni talán kissé túlzás őket, de tény hogy a falmázsának három jól elkülöníthető válfaja, típusa létezik. Ezek közül talán a legismertebb és sokak szerint a leglátványosabb változat a gyorsasági mászás. Ilyenkor a mászót egyetlen ponton biztosítják, mely a fal tetején található és a kötél másik végén a földön álló másik fogja. A cél természetesen, hogy a mászó minél hamarabb feljusson a fal tetejére. A másik igen népszerű változat a nehézségi mászás. Ilyenkor a mászó kötele több ponton van biztosítva és ő maga akasztja be ezen biztosító pontokba miközben felfelé mászik a falon. Értelemszerűen itt a nem a sebességen van a hangsúly, hanem pont azon hogy a mászó apránként araszoljon előre a falon minél több kiálló falszakaszon és nehéz műfogáson átküzdve magát. A falmászás harmadik típusa a boulderezés. Ez inkább a nehézségi mászáshoz hasonlít, azzal az apró különbséggel, hogy nincs biztosítókötél. Persze nem kell megijedni, mert az ilyen boulder falak mindössze néhány méter magasak ráadásul az aljukban vastag szivacsokat szoktak elhelyezni, így a boulder mászófalak kiváló gyakorló terepet jelentenek a kezdőknek és a gyerekeknek is. A falmászás tehát ma már nem csak a profi sziklamászók gyakorlóterepének számít, sőt inkább egy falmászó terem napjainkban már inkább a lelkes amatőrökkel és az izgalomra vágyó sport őrültekkel van tele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése